Attila tapasztalata a szertartásól

Szia Jaime, áldás Rád! Ahogy ígértem, megpróbálom most elképzelhetően leírni azt az élményt, tapasztalást, amit a szertartásod alatt Sólyomfi Ősforrás Iskolájában átéltem.

  • Mikor körbe ültünk és becsukott szemmel megfogtuk egymás kezét, szinte néhány másodperc múlva mindkét kezem elkezdett melegedni, majd szinte égette mindkét kezem a mellettem ülők kezei, annak ellenére, hogy a teremben viszonylag hűvös volt. Mégis a kezeimen keresztül melegség járta át a testemet.
  • Ahogy a füst illatát megéreztem, éreztem, hogy el kell engednem magam, hogy semmi ne kösse le a figyelmemet, hanem átadjam magam az érzéseimnek, ellazuljak.
  • Ekkor csukott szemmel középen egy közepes tónusú lila belsejű kört láttam, amiből kifelé áramlottak ki egymás után a lila körök és megnőve tovatűntek. Úgy valahogy, mint amikor kavicsot dobsz a tóba és a vízbeesés közepéből kiindulva kör alakú hullámok jönnek létre és megnőve eltűnnek. Csak mindez lila színben.
  • Ezután a kör hullámok eltűntek a szemem elől. Csak a középső lila kör maradt meg. Ennek közepéből viszont egy narancssárga-vörös színű, gyufalángra emlékeztető lángnyelv csapott ki, jobbra felfelé irányulva folyamatos lobogással. A lángnyelv látása ideje alatt a jobb oldalamban szúró fájdalmat éreztem (érdekes módon nem zavart a fájdalom), olyasmit, amit az ember futás közben szokott néha érezni.
  • Majd a szúrás hirtelen abbamaradt, a lángnyelv pedig eltűnt a szemem elől. A kezeimet továbbra is tűzforrónak éreztem. A középen lévő lila kört továbbra is láttam. A körhöz pedig kívülről narancssárga karikák közeledtek, majd a lila körhöz érve abban eltűntek, mintha egy tölcsérbe folytak volna bele. Ezek a narancssárga karikák egy zseblámpa fényére emlékeztettek, amikor az ember a lámpa fényét a falra világítva fókuszálja. Vagy ha jobban elképzelhető, hasonló mint a szertartás elején, csak most a körök narancssárga színűek, és kívülről befelé tartottak, amit a lila kör elnyelt.
  • Majd egy óriás madár leszállását hallottam, és a látvány véget ért. A szemem kinyitottam, a szertartásnak vége lett, a kezem pedig még ezután is sokáig forró maradt. Én pedig csak próbáltam felocsúdni a tapasztaltak után, de sokáig a hatása alatt voltam. Gondolataimban próbáltam megfejteni az átélt dolgok jelentését, de nem sikerült. Mindenesetre nagy hatással volt rám, és még most is pontosan emlékszem mindenre, ami történt.

Tudom, hogy mindennek meg van a maga miértje, még ha azt nem is tudjuk. Majd talán egyszer annak is eljön az ideje…

Így utólag is köszönöm ezt a különleges élményt! Remélem érthetően és elképzelhetően írtam le mindent.